MNB Art and Culture corporate identity elements gray.png

Jovánovics György

(Budapest, 1939)

Szobrászati tanulmányait a Magyar Képzőművészeti Főiskolán, majd Bécsben és Párizsban folytatta. Kossuth-díjas, a Széchenyi Művészeti Akadémia tagja.
Munkássága magáról a művészetről beszél a szobrászat tárgyias volta és a megfoghatatlan művészi minőség prezentálása útján. Életművének archaikus-új anyaga a gipsz, első témái az alak és a drapéria (Iparterv-kiállítások, 1968 és 1969). Részekből összerakott, öntött, életnagyságú (köztük festményből kiemelt) figurái, valamint teret meghatározó drapériainstallációi (Fényes Adolf Terem, 1970) a tárgyias alkotófolyamat és a művészet törékeny egzisztenciájának együttállásai. (Az 1979-es Előfüggöny az Extatikus Marionetthez a Tate Modern gyűjteményébe került.) Az 1980-as évektől a klasszikus műformát: a reliefet kutatja. Milliméternyi térbeli differenciákra épülő kollázsok az alapjai fehér gipszdomborműveinek, melyeket a külső forrásból érkező súrlófény kelt életre. Idővel reliefjein megjelentek a színek is az anyagba kevert festék segítségével. Frottázsain a relief, fény, szín lehetőségeit bontakoztatta ki. 


Az 1956-os magyar forradalom mártírjainak emlékműve, melyhez a tér rendezési terve is hozzátartozott az Új Köztemetőben, az építészet és szobrászat, a zárt és nyitott, mély és magas terek, valamint a tér és a felületek, az építészeti és szobrászati archetípusok összefüggését, jelentéssel telítettségét bizonyította. Részlet a Nagy Viharból videóinstallációja három művészet együttesét kutatta Giorgione festményének alapján, s a műalkotás mindenkori elevenségét fejtette ki (BTM – Kiscelli Múzeum, 1996).

Keserü Katalin