MNB Art and Culture corporate identity elements gray.png

Hencze Tamás

(Szekszárd, 1938 – Budapest, 2018)

Hencze Tamás Korniss Dezsőt tekintette mesterének és az absztrakt művészetet, Hamvas Béla művészetelméletét tanulmányozó Zuglói Kört az iskolájának. Kossuth-díjas, a Széchenyi Művészeti Akadémia tagja.
A gesztus és a pop-art-kollázs közvetlenségével indult festészete az 1960-as évek második felében vált egyénivé: a papírra kitakarással, egyenletesen felvitt (fekete) festéket gumihengerrel terítette szét, precíz átmenetekkel az üres felület felé, miáltal pulzáló térhatás keletkezett a síkon. A dinamikusan ismétlődő telített, halványuló és üres felületek egyetemes életritmusként mutatkoztak meg. „Pontból” kiinduló struktúrái egyeznek a korszak tudományos világképével s a művészetekben jelentkező minimalizmussal, talán még a látást vizsgáló op-arttal is, de összetettebb érzékeléssel: a megjelenés-eltűnés festői tapasztalatával. E művei szerepeltek az évtized végi nemhivatalos tárlatokon (pl. Iparterv, 1968), majd az új magyar művészet európai bemutatóin.
Az 1980-as években pályakezdő képeit értelmezte újra: nagyméretű vásznakra hatalmas gesztusokat „fagyasztott”, melyeket a korszak posztmodern fordulata részének tekintettek. E művei nem valódi gesztusfestmények, hanem gesztusok pontos reprodukciói sablonokkal, gumihengerrel, kevés, de intenzív színnel. És fénnyel, ami a megjelenés térbeli-anyagi (ikonikus) valóságát kölcsönzi a síkba merevített pillanatnak. Papírművein olykor az alkotófolyamatot, az új gesztusképek technikai eszközeit (olló, vonalzó, mértani idomok) is felsorakoztatja. 


KESERÜ KATALIN